Hoppá-hoppá, micsoda kis meglepő bulvárcím a sok savazás közt! Ez még tőlünk is meglepő, mi? Pedig nem akkora hülyeség, mint gondolnátok. Mindjárt el is mondjuk, miért.
Vannak dolgok (kettő darab), amik miatt akár július tizenegyig köphetünk a szakállasra, (ugye Cambiasso, Zanetti (utóbbi nevéről mindig az jut eszembe, hogy "kávéfőző" olyan vörös, formatervezett olaszos, mellesleg szerintem nagyon hasonlít a fiatal Alfio Basilére).
Folyamatosan mondunk olyasmit is, hogy mekkora hülye ez a maradóna hogy Messi, meg Tevez ötven méterre játszik a kaputól, hogy csak egy 500-as telével látják a kapus szeme fehérjét, és közben meg az a betoncipős Higuain csak ultizik a portással meg a védőkkel.
De ha kékfehér szívünkre tesszük argentinosan gólerős jobbkezünket (habár Fabiano tegnapi röplabdázása után a brazilszurkereknek már egy szavuk sem lehet) akkor beismerjük, hogy a korea ellen benyújtott góljaink belövéséhez nem kellett volna Tevez, Messi vagy Aguero, Di Maria virtuozitása. Szükség volt viszont rájuk abban, hogy a labda a félpályától eljusson a tizenhatosig. A csapatot eddig szénné lehetett szívatni azzal, hogy a védelem leszedi a beíveléseket, hogy a dzsábuláni mindenkori elődjei nem jutottak el Batistuta 24 karátos lábaiig. Gondoljunk bele, mi lett volna, ha Messi elől várta volna, és horrible dictu, Jónás havernak, vagy esetleg Mascheranónak kellett volna átcsempészni a gumilabdát a harminc zerggel védekező koreai demilitarizált övezeten. Egyrészt brrr. másrészt úgy járhattunk volna, mint Elefántcsontpart tegnap, vagy mint ahogy jártunk 2002-ben, vagy mint a németek ellen legutóbb.
Rohadtul örülhetünk annak, hogy nem eleve elvetélt beívelésekre építkezünk, nem Messinek kell mindent megoldania a középpályától a gólvonalig, nem ugyanazt a nem működő sablont kell ismételgetni 90 percig jobb híján, és hogy a zseniknek van kinek passzolni az utolsó pillanatban, ott van valaki a kipattanókra is.
Mondhatnátok persze, hogy eddig nem a legnagyobb oroszlánok ellen kellett kiállni, és hogy ezek ellen mindenki kemény tud lenni. Nos, az olasz csőd_örök (höhöhöhöhö) mit raktak a torna leggyengébb csapata ellen? Az angolok az Usa után az algírokkal is ikszeltek, a németek a szerbektől kaptak ki (mi mit játszottunk szerbia ellen legutóbb?), a spanyolok svájctól, a franciák bárkitől. Emelje föl a nyertes tippmix-szelvényét, aki ezek után beszólhat. (Mellesleg ki kéne számolni, hogy mennyit kaszáltak a bukik, meg a fogadjanyádra pontkomok ezeken a meglepetés fagyikon)
Nem akarom azt mondani, hogy mi nem szaladhatunk be a késbe. Meg azt sem, hogy Maradona a történelem legnagyobb stratégosza, de a csapat szórakoztató meccseket játszik, mer kockáztatni, egyszerre a pályán Tevez, Messi, Di Maria, Mascherano, Maxi, tehát senki nem tesz nála többet a jó támadó fociért. A védelemben meg ott van Demichelis és Jonas, tehát senki nem ad több esélyt az ellenfélnek a gólszerzésre ; ))
Pengeélen táncoltatja a csapatot ha kell. Még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, nem számít, hogy 5-1-es gólarányunk talán a legjobb a tornán, az is csak statisztika, hogy elsőként jutottunk tovább a csoportból, az számít, hogy javulnak az egyéni teljesítmények, és eddig működünk csapatként. Nem vagyunk esélyesek, annak ellenére, hogy mindig azt mondják. 2002-ben, 2006-ban is tudtuk hogy mindegy hogy mit nyomtunk a selejtezők során, csoda lenne a legjobb négy is. (a Hollandia elleni meccs, a Mexikó elleni szenvedés fölkészített minket a rohadt harmincadikára) . Idén valahogy más a képlet, megint kicsit túlértékeltek vagyunk, de a csapat valahogy szebb, jobban áramlik a csí, megnyíltak a szívcsakrák, rendben van a feng-shui. Ha nem követik el a klasszikus taktikai hibákat, ebből bármi lehet.
Alázat kell, a félelem hiánya, és az hogy kiderüljön Maradonáról hogy edzőként nem csak őrült, hanem őrült zseni, és akkor ez a világ egy még szebb hely lehet.