Argentína

Nekünk sajnos előbb ért véget a világbajnokság, mint azt szerettük volna, a blog egyelőre bezárja kapuit, ha minden jól megy, négy év múlva folytatjuk. Reméljük, mindenki jól érezte magát, próbáltunk elfogadhatóan írni az Albicelestéről, bízunk benne, hogy sikerült. Ezúttal is köszönöm a segítséget Vamos Miklósnak, a blog társszerzőjének, aki az indulás után nem sokkal összeszedve minden bátorságát, írt egy lelkes emailt, hogy szívesen besegítene. Szerelem volt ez első látásra, az utóbbi hetekben szinte már egyedül tartotta a frontot, amiért külön köszönet jár neki. Nem is szaporítjuk tovább a szót, köszönünk mindent, gyertek 2014-ben is! Sziasztok!

Vamos Miklos & Minority

Azt azért még el kell mondanunk, hogy a Maradonás-kokainos-vuvuzelás kép hatalmas sláger lett, többektől hallottuk már vissza, hogy a leggkülönbözőbb helyeken látták, és bár nem mi készítettük, mi hoztuk be a köztudatba, amire nagyon büszkék vagyunk. Az üzenet természetesen nem az, hogy kokainozzatok, de ha már a vuvuzela a másik opció, akkor inkább.

Kedves, drága egyetlen barátaim!

Senki, ismétlem senki nem akar nálamnál jobban elkezdeni köcsögbírózni, videobírózni, vakasszisztensezni, bundát kiáltani, hentesekről, bekkelő parasztokról ordítani, ne adj Isten, nác  bunkónémetezni.
De nem tehetem édes egyetlen csodálatos, végletekig szeretett szentnél szentebb barátaim. Mert hiába volt üzbég, vagy mittoménmi a bíró, ehhöz aztán semmi köze nem volt. Ti csodálatos oldalletöltési adatok, akik lelkek vagytok mindannyian, ti tudjátok hogy az én szívem a helyén, és kiért dobog. Négy óra nyolc perckor még egy ötfős, nyeszlett németszurkoló asztaltársoságot akartam Gondolattal, Szóval, Cselekedettel, ebben a sorrendben széjjelvágni fizikai erőfölényem szerfölött illetlen érvényesítésével. És aztán nem tettem.
"Miért is nem tetted, drága Miklós barátunk, aki minden bizonnyal igazából nem is Miklós???"  - (hát rohadtul tényleg nem) - kérdezhetnétek ti. És ha kérdezitek, megmondom. Nos, azért nem, mert nem láttam még tizenegy embert, aki péppé vert németeket akart volna látni. Mert a csodálatos televíziókészülék azt láttatta velem, hogy el lett velünk bánva.
Én nem tudom, kedves csodálni valóan komplex individuum. Megismételhetetlen bűvésztrükkje a természetnek, ó olvasó, hogy te hogy láttad. De én azt láttam, hogy az én évtizedek óta kékfehér gólokra áhítozó szemem azt üvöltötte az agyamnak, hogy bazzé ezek nem tudnak mit kezdeni, mármint a középkezdés utáni második percben éreztem ezt. És lehet hogy te nem, de én igen, mert vigyázó szemem,
kedves, ölelni való ismeretlen kommentelő barátom, engedd már hogy letegezzelek, mert nehéz a szívem, és még egy jósok sör is, meg egypár tűzhányó is rajta ülevészkedik, ami sok ilyen vészterhes időkben ám. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én úgy érzem magam, mint akit elhagytak, aztán még jól pofán is kúrtak egy szeneslapáttal. Mert hogy az én gyönge szívem per pillanat ott lüktet a csodálatos Carlos Tévez kezében, aki ma megengedte magának azt a luxust, hogy az ötödik!!!!!! percben lefújtnak tekintse a mérkőzést.
Az én jó barátom, Minority kolléga mondta, hogy ugyan már kedves miklós aki nem berényi, írjunk már egy cikket arról, hogy Maradona most akkor milyen jó arc, vagy milyen nem, én meg asszondtam hogy várjuk meg a fényedelmes vasárnap hajnalt azzal, és mi a halálért lett nekem igazam, amikor az lett. És zarándokolhatok én Lourdesba, vagy akárhová, hogy Uram adj nekünk másik edzőt (Cseh Tamás után). Tényleg olyan nagy kérés lenne egy taktikus, megfontolt arc, aki meg tudna hozni olyan döntéseket, amit egy egyszerű, vidéki, magyar, hozzá nem értő senkiházi meg tud hozni?? Aki föl tudja írni egy rohadt, rohadt papírlapra azt, hogy mondjuk ZANETTI, CAMBIASSO, háténnemtudom.
Kedves drága DNS-műremekek, ti akik vagytok, akiket a kedves szüleitek, vagy a tanárnéni olvasni megtanított, ezért olvashatjátok, nem kiabáltátok ezt kezdettől fogva? Haragszotok ti a németekre? Én, aki plutóniummal összesajtolt brikettel fűtöm a düh négymillió megavattos kemencéjét a németek ellen, én nem tudok haragudni rájuk. Mert nem ők győzték le a legszebbeket, hanem Argentína kapott ki. Csodálatos ember- és labdarugó példányok kis híján tucatja került úgy a pályára, hogy látszólag fogalmuk sem volt arról ami következni fog. Még én is tudtam, hogy ez egy nehéz ellenfél, változtatásra, tökös védelemre van szükség. Egyetlen apró gyermekei édesanyátoknak, barátaim, hát nem lábadt a világ könnyeibe mindennél drágább szemetek, amikor megláttátok, hogy Samuel nincs azon a smaragdba öltöztetett földdarabon, amire per pillanat a világ nagy harmadik szeme odafigyel???
Drága cseppjei a varázslatos életerőnek, hát nem fordult feje tetejére a világ bennetek, amikor észrevettétek, hogy itt bizony a futballtársadalom elitje lett vágómarhaként a vesztőhelyre vezetve. Bekötött szemmel, a valóságtól teljsességgel elszokva?
Ti arany létezvények, akik most minden bizonnyal a mennyeknek különböző alkoholtartalmú könnyeivel vígasztaljátok magatokat, hogy élitek meg, hogy szíveteket bizony négy évre elássák a föld alá rettenetes magányba, hogy aztán majd egy akárki kezdjen el vele bűvészkedni? Szeretném, ha végre hozzáértő kezekbe kerülne a mi egy, halhatatlan lelkünk.

Tudom, hogy ti is szeretnétek, és még annyi mindent. Ne csüggedjetek, hajtsátok egymás sokat bíró vállára fejeteket, és örüljetek annak, hogy egy igazi Albiceleste szurkolót csak négy évente sújtja úgy igazán ki*aszottul az a k*rva sors. 

Addig is, vigyázzatok magatokra meg minden.

Eddigi és talán örök legnehezebb ellenfelünkre vetegetünk fölmérő-gyanús pillantásokat most. Abszolút worst case scenario eddig a dolog a csoportkör után, és minél előbbre tekintünk, annál világosabb, hogy a döntőig vezető út legalábbis félfolyós lávával van kikövezve.

Miért kell tartani az elfektől? Nem azért, mert le tudták győzni Ausztrália válogatottját (akik nem fociztak életük formájában, de még ha azt tették volna, az sem lett volna egy súlycsoport) nem is azért, mert 4-2-es Fatalityt mutattak be egy kiszenvedett angol csapaton, akik Lampard kivételével valószínűleg csak a meccs utáni bánatbulira koncentráltak.
Hanem azért, mert per pillanat az európai csapatok közül ők a legjobbak. Ijesztően jó passzokat mutatnak be, állandóan kontrázgatnak, gyorsak, és még különbejáratú kamionsofőrük is van. Most nem bunkerfociznak, eddig még alig ölik a focit, és nem is henteskednek, mintha egy szerb vízilabda válogatott lennének.

Ez nem kerülte el Diego mester figyelmét sem, a legtöbb nyilatkozatában arról beszél, hogy meg kell találni a legmegfelelőbb felállást a németek ellen. Nem tudom, pont mire gondol, nem hinném hogy a változás az első háromban lenne. Szerintem eljött a kockázatvállalás ideje, jó lenne ha Pastore játszhatna, nem bánnám azt sem, ha Verón kimaradna. Samuel per pillanat a legnagyobb kérdőjel, ha felépül, van esélyünk. Sanszos, hogy a közvetítés közben mégis két olyan ember nevét fogjuk legtöbbet emlegetni, akik nincsenek a pályán, de még a kispadon sem találjuk őket. (szerintem mindenki tudja, kikre gondolok). Ami a cvölfök malmára hajtja a vizet, az a gyors kontrák alkalmazása. A védelmünk ilyenkor általában jó koordináták mentén helyezkedik el, de Demichelis, Jónas olykor igen akadozva veszi fel a tempót a nagyobb kezdősebességű játékosokkal, mintha nem lennének eléggé prediktívek, vagy proaktívok, vagy mi. Samuel, Clemente Rodríguez sokat segíthetne ezekben az esetekben. Na meg a szögletek és szabadrúgások. Sok veszélyes fejes gurigázik odaát, eddig mondjuk alig volt életveszélyes helyzet pontrugás után, remélem ez taktika, nem szerencse. 

Visszatérve a változtatásokhoz. Szinte biztosra vehető, hogy a formációt minden eddigiél jobban személyre kell szabni, hogy egy passzentos zakót vihessenek haza a németek Fokvárosból. Mindenki, aki a témával foglalkozik, biztos benne, hogy a 4-3-1-2-n könnyen kifognak majd a krautok. Ennél tényleg valószinűbb egy masszívabb, védekező szellemű középpálya kialakítása. Amivel bizony az a bibi, hogy akkor az ezredes úrnak nincs aki levelet írjon, azaz ki fog gólt lőni? Mert tizenegyesekre játszani még Maradona sem merne, akármilyen álom vette be magát a fejébe. Azért szerencsére képlékenyek a szerepek manapság, egy 4-4-1-1-ből is tudnak kiszabadulni középpályások, előretörve segítve a front élét. Most kellenek majd virtuóz megoldások Di Mariától, Teveztől, utóbbitól meg a legutóbbi mérkőzésen mutatott futásmennyiség is. Tényleg jó lenne, ha Pastore akár csere útján is bekerülhetne, nagyon alkalmas gyors támadásokra, improvizációra. Németes precizitással kell belőni az egyensúlyt, legyenek fiatalok is, meg nagyöregek is, akármelyik irányba billenünk, kihasználja az ellenfél. Gyakorlatilag nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk, másolni a kontráikat, elcsípni az indításokat, és gyors, lenyűgözően szép passzokkal 30-ig, 16-ig juttatni Messit, Tevezt, és onnan már látják a kapu sarkát.  Szóval mi egy kicsit a sötétben tapogatózunk, de baromira reméljük, hogy Maradona nem.

Lélektanilag mérföldkő a szombat. Ha sikerül továbbjutni, onnantól már tényleg nincs lehetetlen. Nagy mumusok a németek, a legyőzésük iszonyatos lélektani erőt adhat. A szurkolóknak a legfontosabb az, hogy az 1990-es, 2006-os sajnálatos események után végre helyreálljon a világ rendje. Nagyon remélem, hogy az eddigi bírói tévedések nem ütnek vissza, nem fogják "kompenzációs jelleggel" a németeket nyomni. Akármi lesz eztán, ez lesz a legkeményebb mérkőzés, nekem speciel már görcsöl a gyomrom, ha rágondolok.
És ait erről Diego mond:

"Nem vakációzni jöttünk, a bőrünket visszük a vásárra, hogy boldoggá tegyük szurkolóinkat"

Úgy legyen, Hajrá!
 

Tudjuk, hogy Maradona szereti a játékosait, de a Mexikóiak ellen két gólt szerző Teveznek úgy látszik, már korábban is elege volt az efféle férfias játékokból, a Dél-Koreai meccsen nem akart csókolózni. Pedig szerintünk ez az egész tökre cuki.

Igen, a tegnapi nap tényleg felháborító volt, nem nem a csapat hibája, nem is Maradonáé, mellesleg fele ekkora flém nem lenne, ha az angol gólt nem vették volna el.
 

Tehát akkor részleteiben. A technikai segítségre szükség van. Nagyon. Szerintünk is, és egy újrajátszás is igazságos lenne. De. Nem érdemes fikázni a  csapatot, hogy csalóköcsögök meg kézzel volt, meg kokain-miezmár'. Mert egyrészt ki lesz moderálva a halálba, másrészt pedig ez tipikusan nem egy olyan szabálytalanság, ami a játékos hibája. Látott már önök közül valaki lesen lévő játékost magától megállni? Ráadásul egy ilyen helyzetben, ahol Tévez minden figyelme a labdára irányult, nem beszélhetünk szándékosságról. Az ilyet le kell fújni, pont. És mivel se a bíró, se az asszisztens nem látja, kell hogy megkapják az égi megvilágosodás 3ccd-s harmadik szemét, mert ez így nem oké.

Különösen olyankor nem, amikor egy ilyen jó csapat az ellenfél. Nem úgy mint a szánalmasan szédelgő angolok, Mexikó nagyon akarta, féltünk is tőlük, és esélyesek is voltak. Remek egyéni teljesítmények, hihetetlenül erős, jól elhelyezett távoli lövések. Erős, szervezett védelem, profi kontrák.  Salcido, Hernández, Dos Santos tökéletesen játszottak, ennél ez egy sokkal többre hivatott csapat. Remélem négy év múlva nem ugyanezt kell megélniük. Bárcsak első helyen jutottak volna tovább a csoportjukból.

Ami a csapatot illeti,
Nagyon örülök annak, hogy Tevez végre gólt lőhetett, a tévét majdnem kivágtam az ablakon, amikor Verón bejött helyette. A csere nélkül zsák hogy nem lett volna meg a Mexikói gól. Carlitoson látszott, hogy ha kell, a gólvonalig vezeti a labdát, de most már bevarr egyet. Futott mint az őrült, minden egyes gyeptéglán legalább kétszer rajta hagyta a lábnyomát, védekezett, támadott, passzolt, baromira megérdemelte a második gólt. Szerencsétlen dolog, hogy a lesgól megesett , különben még az Élet és Irodalom vezércikke is az Apacs jobb lábáról, és emberfeletti erejéről szólna. 
Messit gondolom megint sokan ciánozzák, de amikor az ellenfél védelme egy emberre koncentrálódik, akkor csak ne az lője már a gólt, akin hat ember lóg, hanem valaki, aki éppen ezért szabadon marad. Nem prolléma, szakértő urak? Primkó dolog Leót savazni, minden eddigi csapat azzal jött, hogy "Messit megfojtjuk, leállítjuk, lekapcsoljuk" és sikerült is nekik, három-négy különbejáratú védő árán. De ott van még legalább három gólveszélyes játékos, akik teljesítenek. Elképzelhetőnek tartom, hogy gól nélkül zárja a tornát, de azt nonszensznek, hogy nincs hasznára a csapatnak. Higuain egy kicsit javított, nem hinném hogy van értelme a szájtépésnek, Maradona kinyilvánította akaratát, Milito nem kezd, de Higuain kezd belejönni. Di Maria úgy egy az egyben megbénult, pont amikor szükség lett volna a remek egyéni megoldásaira. Egy korábbi Pastore cserét szívesen megnéztem volna. Ottamendi jobb mint Jónás von Cethal, de Clemente Rodriguezt azért szívesen látnám a védők közt. Németország ellen elfogadhatatlan lesz egy menetrendszerű Demichelis-hiba, az öreg metálarcnak magába kell szállnia egy Manowar kazetta segítségével. Burdisso megint jó volt, Mascherano keveset tett hozzá a naphoz. Heinze megint sokat arcoskodott, de ezúttal remekül dajkálta a dzsábulánit, nem lehet rosszat mondani rá.

Szombat délután lesz az igazi savpróba. Nem lesz más lehetőség, maximális egyéni -és csapatteljesítményre, baromarckodás nélküli védelemre, és legalább három-négy gólra lesz szükségünk, ha a futballvilág főgonoszán akarunk túllépni.  Rajtuk:

Majd kiderül, hogy minek az anyja.

Egy alázós győzelem, egy egygólos, és ahogy az első negyedórában gondoltuk, egy iksz. Aztán Mexikó, Németország, tovább nem tudom.
Ez járt tegnap a fejemben, meg az, hogy most akkor meszeltek, mert kontrolcé-kontrolvé, így mit akarunk 2006 repeta.
Aztán kicsit javult a kép, két gól, három pont. De megint nem a számok számítanak. Hanem az, hogy egy masszívan gusztustalanul gyáván, de teljes erőbedobással védekező vérbeli Bekkmester csapat sem tudta gól nélkül megúszni. Mert ha minden így megy tovább, még egy ilyen mérkőzésre számíthatunk. Egy még rondábban bekkelő, még durvább, még gonoszabb favágóalakulat ellen. Majd. Mexikó után. 

De mi volt a görögökkel?
Egyrészt egy félidőnyi bizonytalanság. Másrészt láthattuk, hogy Milito sem képes csodákra. (Mi viszont majdnem, hiszen úgy megjósoltuk a kezdőcsapatot, hogy arra az előrelátásra a stúdióban szakértő Lékó Péter is büszke lett volna). Aztán láttuk, hogy ügyes Agüero, hogy Messi nem csügged, és a betonfalon is átmászik. Szerintem mindenkinek világos, hogy Verónt nem kell majd erőltetni, ha a németekre kerülne a sor. Baromi jó volt Pastore dinamizmusát bámulni, nagyon szívesen látnám akármikor a csapatban. Bolatti kezdőbe kerülésért ma nem indítok fa*zbook csoportot ha nem bánjátok. Heinze hiányzott valakinek? Vissza fog térni, én nem bánom, nem ő a leggyengébb láncszem, de ezt mindenki tudja. Demichelis gólját nem tesszük ki az ablakba, de Messi gülpassza után úgy örülhettünk Palermónak, hogy az csak na. Tudom, nem volt nagy dolga, de jó volt látni az örömét, meg azt, hogy a legprofibb profi foci szintjén is van hely a jó értelemben vett szentimentalizmusnak. A gyerek öröme.
Ami kelleni fog. Már egy korábbi posztban írtuk, hogy ez lesz, hogy a sors elbánik velünk, és Mexikóval is. Pont velük nem kellett volna összekerülni, de itt nem állhatunk meg. Vasárnap győzni kell, még ha testvérgyilkosságnak is tűnik ez az egész. Aztán meg jön az, amit megint senki sem akar. Posztzártakor úgy néz ki, hogy az elfeknek kell majd randevút adni a smaragzöld pázsiton. Erről később, Mexikót nem írhatjuk le, jó csapat, és négy éve is megizzasztották az Albicelestét. Vasárnap meglátjuk. Szurkoljatok!
 

Ha nyerünk, Mexikó ellen játszunk legközelebb. Ha a Görögök kikapnak, akkor is. Több lehetőség nincs. Szurkoljatok!

Szentelünk egy villámposztot a ma esti másfél órának. Nem félünk, de természetesen nem is arcoskodunk. Majd utána. (sem)

A harmadik mérkőzést hat ponttal a zsebben, a csoport eddigi leggyengébb (tudom, hogy Nigéria mögöttük van, de az nem változtat semmin) csapata ellen játsszuk. Minden szövkap kísérletezgetne ilyen helyzetben. Pont Maradona ne tenné? Naná hogy de.

Ami biztos, az Jonas hiánya. Helyette a védelemben Ottamendi kezdhet. Lehet hogy Heinzét sem látjuk majd. Verón újra kaphat esélyt a bizonyításra, nem lepne meg, ha Tevez helyett most Agüero kezdene.
Messivel kapcsolatban izgalmas pletykák röppentek fel. Maradona szavaiból következtetve ő lehet a csapatkapitány a mérkőzésen, ha ez így lesz, akkor Mascherano pihen, és  helyette Játszhat pölö Bolatti.
Érdemes lenne esélyt adni Militonak is, és az is valószínű, hogy Samuel sérülése miatt padon lesz. Helyette játszhat Clemente Rodriguez, vagy én, de az előbbivel mindenki jobban jár.
 

Természetesen nem 100%, hogy ennyi változás belefér a dologba, de 3 ember szinte biztos cserélődni fog. Remélem mindenkiben dolgozni fog a bizonyítási vágy, és egy 3 gólos magabiztos győzelemmel állítjuk ki a B csoport rút kiskacsájának athéni repjegyét.
 

Hoppá-hoppá, micsoda kis meglepő bulvárcím a sok savazás közt! Ez még tőlünk is meglepő, mi? Pedig nem akkora hülyeség, mint gondolnátok. Mindjárt el is mondjuk, miért.

Vannak dolgok (kettő darab), amik miatt akár július tizenegyig köphetünk a szakállasra, (ugye Cambiasso, Zanetti (utóbbi nevéről mindig az jut eszembe, hogy "kávéfőző" olyan vörös, formatervezett olaszos, mellesleg szerintem nagyon hasonlít a fiatal Alfio Basilére).
Folyamatosan mondunk olyasmit is, hogy mekkora hülye ez a maradóna hogy Messi, meg Tevez ötven méterre játszik a kaputól, hogy csak egy 500-as telével látják a kapus szeme fehérjét, és közben meg az a betoncipős Higuain csak ultizik a portással meg a védőkkel.
De ha kékfehér szívünkre tesszük argentinosan gólerős jobbkezünket (habár Fabiano tegnapi röplabdázása után a brazilszurkereknek már egy szavuk sem lehet) akkor beismerjük, hogy a korea ellen benyújtott góljaink belövéséhez nem kellett volna Tevez, Messi vagy Aguero, Di Maria virtuozitása. Szükség volt viszont rájuk abban, hogy a labda a félpályától eljusson a tizenhatosig. A csapatot eddig szénné lehetett szívatni azzal, hogy a védelem leszedi a beíveléseket, hogy a dzsábuláni mindenkori elődjei nem jutottak el Batistuta 24 karátos lábaiig. Gondoljunk bele, mi lett volna, ha Messi elől várta volna, és horrible dictu, Jónás havernak, vagy esetleg Mascheranónak kellett volna átcsempészni a gumilabdát a harminc zerggel védekező koreai demilitarizált övezeten. Egyrészt brrr. másrészt úgy járhattunk volna, mint Elefántcsontpart tegnap, vagy mint ahogy jártunk 2002-ben, vagy mint a németek ellen legutóbb.
Rohadtul örülhetünk annak, hogy nem eleve elvetélt beívelésekre építkezünk, nem Messinek kell mindent megoldania a középpályától a gólvonalig, nem ugyanazt a nem működő sablont kell ismételgetni 90 percig jobb híján, és hogy a zseniknek van kinek passzolni az utolsó pillanatban, ott van valaki a kipattanókra is. 

Mondhatnátok persze, hogy eddig nem a legnagyobb oroszlánok ellen kellett kiállni, és hogy ezek ellen mindenki kemény tud lenni. Nos, az olasz csőd_örök (höhöhöhöhö) mit raktak a torna leggyengébb csapata ellen? Az angolok az Usa után az algírokkal is ikszeltek, a németek a szerbektől kaptak ki (mi mit játszottunk szerbia ellen legutóbb?), a spanyolok svájctól, a franciák bárkitől. Emelje föl a nyertes tippmix-szelvényét, aki ezek után beszólhat. (Mellesleg ki kéne számolni, hogy mennyit kaszáltak a bukik, meg a fogadjanyádra pontkomok ezeken a meglepetés fagyikon)

Nem akarom azt mondani, hogy mi nem szaladhatunk be a késbe. Meg azt sem, hogy Maradona a történelem legnagyobb stratégosza, de a csapat szórakoztató meccseket játszik, mer kockáztatni, egyszerre a pályán Tevez, Messi, Di Maria, Mascherano, Maxi, tehát senki nem tesz nála többet a jó támadó fociért. A védelemben meg ott van Demichelis és Jonas, tehát senki nem ad több esélyt az ellenfélnek a gólszerzésre ; ))
Pengeélen táncoltatja a csapatot ha kell. Még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket,  nem számít, hogy 5-1-es gólarányunk talán a legjobb a tornán, az is csak statisztika, hogy elsőként jutottunk tovább a csoportból, az számít, hogy javulnak az egyéni teljesítmények, és eddig működünk csapatként. Nem vagyunk esélyesek, annak ellenére, hogy mindig azt mondják. 2002-ben, 2006-ban is tudtuk hogy mindegy hogy mit nyomtunk a selejtezők során, csoda lenne a legjobb négy is. (a Hollandia elleni meccs, a Mexikó elleni szenvedés fölkészített minket a rohadt harmincadikára) . Idén valahogy más a képlet, megint kicsit túlértékeltek vagyunk, de a csapat valahogy szebb, jobban áramlik a csí, megnyíltak a szívcsakrák, rendben van a feng-shui. Ha nem követik el a klasszikus taktikai hibákat, ebből bármi lehet.
Alázat kell, a félelem hiánya, és az hogy kiderüljön Maradonáról hogy edzőként nem csak őrült, hanem őrült zseni, és akkor ez a világ egy még szebb hely lehet.

Kész, nem tudunk mit kezdeni vele, ő a legjobb dolog eddig a vb-n, nevessünk hát együtt. Egy sajtótájékoztatón kérdezik meg tőle, hogy csak a játékosait ölelgeti és csókolgatja-e vagy amúgy is mindenkivel ilyen kedves. A válasz vmi olyasmi, hogy "én a nőket szeretem". Az esemény 5:35 körül kezdődik, és Maradona olyan ábrázatot vág, amit az ember egymás után többször is megnéz napközben, és mindig ugyanúgy röhög rajta.

Most, hogy a csoportmérkőzéseken szinte túl vagyunk, el kell gondolkodnunk azon, hogy hova tovább. Kezdjük a jó hírekkel.
Jónás testvér sárgát kapott, mint az előző meccsen is. Ez azt jelenti, hogy a görögök ellen nem játszik. Legalább javul a védelem. Ami most is a mérkőzés legizgalmasabb pillanatait hozta, két-három amatőr hiba, ami egyenes kiesésben símán kinyírhatja ezt a csapatot.

A másik gyengeség az argentín cápa-szindróma. Egy gólos védelemnél úgy abbahagyni a támadást, hogy közben nem is védekeznek. Nos ez abszurd, de ma is láthattuk példáját, majdnem egyenlítés lett belőle. Az igazán nehéz ellenfelekkel együtt reméljük megjön a jobb helyzetkihasználás is. Jó volt látni Di Mariát végre játszani, Heinze kicsit sztárolta magát, de biztos rájött, hogy nem ő fogja kiszorítani Messit az első sorokból. Tevez sokkal jobb volt, mint az első mérkőzésen, volt egy remek szabadrúgása, rakás jó passza, a csere remélem csak erre a mérkőzésre szólt. Messi még góltalan, ami meglepő, de nem csalódás a játéka, kicsit fura hogy neki kell kiszolgálnia Higuaint, ahelyett hogy őt támogatná mindenki. Samuel reméljük rendbejön, Demichelis nagy hibája ellenére nem kérnék rá rögtönítélő bíróságot (ott van Maradona, aki hajlamos az ilyesmire). Veron hiánya nem volt tapintható, elképzelhető hogy csak az egyenes kiesésben tér vissza. Meglátjuk. 

A mérkőzés képe, és a végeredmény megnyugtatóbb volt, mint múltkor.  De még mindig csak 70% körüli teljesítményen pörög a csapat. Sok tartalék van bennük, remélem képesek lesznek kiaknázni az egészet.

Nem tudjuk, ez kinek a műve. Nem is számít, majd kiderítjük, ha abbahagytuk a röhögést. Addig is köszönjuk babarumnak és az ő tumblr-jének.

Az első mérkőzéstől szinte mind azt vártuk, hogy zárja be a bizonytalanságoknak a selejtezősorozattal megnyitott zárójelét, de ez nem történt meg, legalábbis nem úgy ahogy akartuk volna.

A kötelező feladatot szerencsére teljesítettük, három pont, ráadásul kapott gól sincs. Mondjuk nem a legjobb ómen, előfordult már ilyen, hogy első mérkőzés: Argentína - Nigéria 1:0 nem volt rég, nem lett jó vége, nem fog megismétlődni.
A csapat játéka néha tényleg kapkodósra sikeredett, pánikra nincs ok, a helyzetek kidolgozása jól megy, Milito arcán meg látszott, hogy inkább játszana a bundesligában, minthogy kihagyjon még egy ziccert.
Kellemetlen meglepetés volt Jónás haverunk játéka. Futni futott rendesen, de azzal, hogy védőként vagy a labda alá futott, vagy megkerülték, vagy éppen elcsúszott, egy személyben meg is testesítette az Argentin átkot. Miszerint ha épp nem támadunk 50% hogy gólt kapunk. Ilyen védelemmel nem lehet bekkelni, mondjuk a mindenkori fiúk sose tudtak. A visszazárás, az ellenfél magukra húzása egyet jelent a szöglet-avagy-szabadrúgás-utáni-könyöklést-követően-klose-fejéről-véletlen-bepattanó/tizenegyes kapott góllal (a három létező német gólfajta).
Visszajutottunk oda ahol elkezdtük, Zanetti és Cambiasso hiánya nyílt törésként üvölti egymilliárd magyar argentin szurkoló fájdalmát világgá. De még így is lehet tornát nyerni, a taktikai hibákat még az ex-drogfüggők is látják, biztosan orvosolják is.

Ami pedig az egyéni botlásokat illeti. Jelen sorok írója lelassúzta Heinzét, el is küldi önmagát a tűzföldnél is hidegebb éghajlatra. Ahhoz pont elég gyors volt, hogy százhússzal fejeljen egy szépet. A Verón-félelmek alaptalannak bizonyultak, jól passzolt, mindig ott volt ahol szükség volt rá. Di María jóformán láthatalan volt, hogy nem kapott lehetőséget nem feltétlenül az ő hibája. Tevez volt már biztosabb is, de a gyorsaságával nem volt probléma. 60 méteres körzetben minden labdáért küzdött, és egyszer olyan blokkot mutatott be, amit akármelyik NFL-es megirigyelne. Carlitos olyan kemény, hogy aki fölrúgja az sérül meg. Messit nem fényeztük előre, de amit mutatott az magáért beszél. Már a torna legjobb játékosa, akkor indult meg és arra, amikor és ahogy akart. Romero megnyugtató volt, bár nagy bravúrt még nem kellet bemutatnia. Gutierrez hibái viszont nem rossz napi formának köszönhető, mintha csak a jó öreg Coloccini nehezebb napjait láttuk volna, sajnos a védelemben nem lehet kivárásra játszani, akit kétszer meg lehet kerülni, az ne legyen szegletkő.

Hosszútávú következtetéseket nem a Nigéria ellen játszott mérkőzésből kell levonni, tartalék van a csapatban, és direkt jó hogy a hibák nem az egyenes kiesésben jöttek ki. Így van pár napunk, hogy a megfelő változtatásokat véghezvigyük, és Afrika legjobbjai után Ázsia legjobbjaitól is elvigyünk három pontot.

Ez persze nem teljesen igaz, és jelen post szerzőjének kicsit lelkiismeretfurdalása is van, hiszen ezzel a videóval neki nyílt egyenes út Hollywood felé, nem pedig annak a Vamos Miklósnak, aki mostanában gyakorlatilag egyedül tartja a frontot a blogon. Azért nézzétek meg, mert jó lett, és igen, a dekázás össze lett vágva. Köszönet Ács Daninak a cuccért!

Sziasztok!

2010-re odáig fajultak a dolgok, hogy már minden szerencsétlen közvetítheti a VB-t, így mi is. A minket érintő mérkőzéseket itt a blogon nyomjuk posztbaágyazott twitterdoboz által. Szóval holnap délután a tévé és az indexes live feed mellett egy harmadik monitoron lelki szemeitekkel kövessétek kedvenc csapatotok menetelését Johannesburg felé.
Lehet kommentelni, szemétkedni, okoskodni, buzdítani. Mindent. Ja, és Maradona szerint Tevez biztosan kezdeni fog. Nem veszíthetünk.

Vamos!!!
 

Minden irányból megközelítettük már a csapatot, zeneileg és taktikailag is, de bemutatni még nem volt alkalmunk őket. Itt az ideje, hogy pár szóban bemutassuk az ismeretleneket, és tovább fényezzük azokat, akikről már mindenki tudja mekkora királyok.

Utolsó vonal:
A kapuban a legfiatalabb kapus, Sergio Romero fog kezdeni 2008-ban benne volt az olimpiai döntőt Nigéria ellen megnyerő csapatban, jelenleg a holland bajnokságban nyomja. Mario Andujar volt Diego első választása egészen tavaly szeptemberig, azóta egy meccsen sem lépett pályára, nem úgy Diego Pozo, aki a barátságos mérkőzések alatt többször is szóhoz jutott, de most egy hónapig nem valószínű hogy sokat fogjuk látni.

Védelem:
Burdisso majdnem bajnok lehetett a Rómával, frankó formát hoz, több poszton is bevethető, megnyugtató a jelenléte. Martin Demichelis idén egy bajnoki címet húzhatott be. Igaz csak a Bundesligában... de az is valami. Ez lesz az első világbajnoki szereplése, biztos kezdőnek számít Diegónál. Clemente Rodriguez tök jó választás nincs vele semmi bajom, egyesek Roberto Carloshoz hasonlítják, de amikor olyan emberek maradnak otthon, mint Cambiasso és Zanetti, akkor nem biztos hogy pont ő kéne a keretbe. Erről jut eszembe Ariel Garce, aki szintén egy klasszis helyett került be valamiért, valahogy. Heinze jó arc, igazi veterán, de nem nevezném a válogatott valaha volt legjobb védőjátékosának, az utóbbi években lassult is egy kicsit. A tapasztalat és az évek miatt sanszos kezdő. Nicolas Otamendi jelenleg a Sársfield keretét erősíti, de csak idő kérdése hogy Európába kerüljön, tehetséges fiatal srác, szerencsére tisztában van vele hogy a VB-n minden jó megmozdulása ojró ezresekkel tornázhatja föl majdani fizetését. Samuelre számít Diego, a védelmünknek meg minden erős emberre szüksége van.

Középpálya:
Jonas Gutierrez szintén VB-újonc, jól tud futni, Sorin feladatát kéne átvennie, rengeteg futással, labdaszerzéssel, alapvonaltól alapvonalig lehetőleg 10 másodperc alatt, köszi.
Mascherano szinte már nagy öregnek számít pedig még csak 25 éves. Maradona legnagyobb kedvence, olyasmiket szokott róla mondani, hogy "Íme az ember" meg minden. Ha valaki még nem tudná, ő a csapat új kapitánya, a Liverpoolban játszik, egy tárgyilagos kommentelő ezt írta róla: ‘Water covers two thirds of the Earth’s surface. Mascherano covers the other third.’ Veront nem kell bemutatni senkinek, egyszerre meglepő az, hogy benne van a keretben, de az is az lenne, ha kihagynák. Ő a legrutinosabb játékos, Crespoval, Batistutával kezdte a válogatottban, mostanra meg hosszú európai pályafutás után újra a Primera Divisionban tolja. Erős buktákat kellett megtapasztalnia az Albicelestével, itt az ideje hogy valami jónak is részese legyen, reméljük ez elég motiváció lesz számára. Angel Di Maria Otamendi kortársa, szintén feltörekvő tehetség, most eldőlhet hogy hogy viselkedik nyomás alatt, ha fegyelmezett énjét hozza, még akár passzok is kitelnek tőle. Mellesleg szintén transzfergyanús. Mario Bolatti a selejtezők alatt 11 percet játszott, nem valószínű hogy a vb-n sok lehetőséget kap majd. Maxi Rodriguez 2006-ban a torna gólját akasztotta Mexikó ellen, azóta nem lehet róla elfogulatlanul nyilatkozni. Ezért nem szállunk el, csak annyit mondok, hogy nagyon suta gólörömöket tud bemutatni, ez a szexepilje. Javier Pastore a Palermóban játszik, egy válogatott meccsen láthattuk eddig, lehet nem is fogjuk még egy darabig. Nem mintha nem lenne jó, de elég erős a konkurencia. 

Legelől:
Lionel Messi, egyértelmű világ -és univerzumsztár, legutóbbi legfontosabb meccsünkön mégsem kapott esélyt, és lehetséges hogy a sérülésveszélyesebb, kevésbé rizikós meccseken valaki mást fog szilánkosra rúgatni Maradona Kapitány. Sok újat nem tudunk róla mondani, lehetne mondjuk a torna gólkirálya, és nem bánnám ha a döntőben ő lőné a csapat tizenharmadik gólját. Gonzalo Higuain lesz a csapat előretolt helyőrsége, Inzaghi és Nistelrooy egy személyben. Mindenki sok gólt vár tőle, mi nem kevésbé.
Carlos Tevez, az elbűvölő mosolyú Carlitos, aki Angliában nem találja igazi helyét, de otthon a kedvencek kedvence, Lula (brazil) elnök legországosabb cimborája, a focista, akinek nagyobb szíve van, mint egy átlagos kékbálnának, stabilabban áll a lábán, mint a svájci frank. Remélem minden meccsen játszani fog. Diego Milito a BL döntő (egyetlen) hőse, remélhetőleg hozza az ott mutatott helyzetkihasználást, nem tűnik kezdőnek, de nagyon megérné játszatni. Sergio Aguero Maradona menye veje, van egy elfes tetkója. Martin Palermo egy évvel idősebb Veronnál, van a blogunknak egy külön posztja róla, nem a keret legerősebb játékosa, de nagyon szimpatikus arca van.

Nektek ki hiányzik legjobban a keretből? Esetleges/álom kezdőcsapat? (a 23-ból persze) Kommentekben hajrá!
 

A meccsek előtti pótcselekvés egyik minősített esete a sakkozás, amikor fejben, RPG jelleggel próbáljuk meg lejátszani a meccseket. Hogy rakjuk ki a hexekbe a szuperhőseinket, úgy hogy egy lépésből mattot tudjunk adni, a védelem áthatolhatatlan legyen, a középpálya szórja a legjobb labdákat, és lehetőleg már ők állítsák meg a támadásokat, aztán a csatárok ékként befúródnak, és kész a ziccer. Fejben nyerünk, nem érhet meglepetés. Kötelező jelleggel foglalkozunk tehát mi is ezzel a problémával, csak hogy jobban teljen az idő.

Az első meccsünket Nigéria ellen nyerjük majd, lássuk hogy akarunk kiállni szombaton.
A legfontosabb kérdés az, hogy Maradona meddig játssza még az angol sportújság tudatalattit támadó marketingügynökét, és meddig kapaszkodik a 4-4-2-es fölállásba.
Diego nyilatkozataiból következtetve így indulna a buli:

Romero
Otamendi-- Demichelis-- Samuel-- Heinze
Jonas-- Mascherano-- Veron-- Di Maria
Messi-- Higuain

Ez azért nem valószínű, mert az öreg nem feltétlenül akarja megstuccoltatni Messi lábszárcsontját a színescipős srácok segítőkész lábai által, előfordulhat hogy a Csapat Szeme Fénye biztonságos távolból fogja szemlélni a VB első megnézésre érdemes mérkőzését. Megeshet, hogy Milito vagy Tevez kerül az oroszlánok elé. Viszont lehetséges, hogy a 90-es Kamerun Incidens után defenzíven nyitunk és négynégykettőzünk. A hátső ötös a legbiztosabb rész, Otamendi helyére más is kerülhet, Heinze, Demichelis 100% Samuel sanszos.

Középen Mascherano ugye nem kérdés, Veron egyszerre default és meglepetés, Di Maria Diegonak nagyon fontos, Jonast a stílusa predesztinálja a kezdőbe. Messit tárgyaltuk, Higuain szinte tuti. Valakinek gólt is kell rúgni.

A pretoriai edzéseken viszont egy merőben különböző alakzatba is tömörültek a srácok. Lehet hogy ezt a formát a nagyobb falatoknak tartogatják, de az is lehet hogy Higuainból az első meccsen akar Diego gólkirályt faragni.

Romero
Demichelis--Samuel--Heinze
Jonas(visszazár védekezésben)--Mascherano--Veron--Di Maria
Messi--Tevez
Higuain

Ez már sokkal karakánabbul néz ki, szinte ASCII art ez az öt sor, egyszerre kecses és félelmetes. A liftező Jonas ötlete remek, de ha Burdisso tenné ugyanezt, menten örömkönnyeket hullatnék. Persze Guttierez is príma arc, remek képességei vannak, és minden esély megvan arra hogy hozza Sorin 2006-os teljesítményét, ami minimum létszükséglet. Azt meg szintén reméljük nagy erőkkel, hogy Di Maria nem rocksztárkodja el az egészet. Messi meg Tevez meg nem üti egymást, igaz szegény Pekermannak erről más lenne a véleménye. Bizsergetően ígéretes felállás, de egyrészt Nigéria ellen ez is sérülésveszélyes, másrészt meg baromi erős, és mi nem vagyunk rászorulva az önbizalomnövelő nyolcnullákra.

Mindent összefoglalva valószínű egy jó öreg 4-4-2, kicsit kevésbé sanszos egy 4-3-3, az igazi ravaszságot pedig majd a keményebb meccseken húzzuk elő dedikált kokainszippantónkból.

 

A tegnapi pinás (illetve a mi esetünkben segges) post nehezen megdönthető rekordokat hozott, volt, akinek ez nem is tetszett, mert hogy miért nem gondolunk azokra a nőkre és férfiakra, akik seggeket vagy neadjisten pöcsöket szeretnének látni. Mi már nagyon vártunk egy ilyen öltözős képet Messiről, csak lusták voltunk keresgélni vagy csak nem mertük kipostolni, ki tudja. Mindenesetre most úgy teszünk, mint ha most látnánk először, és hálásan meg is köszönjük Maqusnak!

Nem volt idő jó csajokat keresgélni, de hogy ne maradjunk ki a buliból, itt egy csapatnyi tökéletes női fenék. Nemzeti színek, meg minden. Ugye hogy izgalmasabb ez így, mint valami agyonphotoshoppolt modell agyonplasztikázott kannáit bámulni?

A Bl-döntő, és a nemzeti bajnokságok, kupák utolsó meccseinek lefújása különös vákuumba taszítja az egyszeri szurkert. A sportcsatornák Road To Akárhova összefoglalóit szuggeráljuk, hogy valami kis pluszinfót, vagy bizonyosságot szerezzünk, másoktól is hallhassuk hogy bizony a mi gyerekeink a legnagyobb ászok a világon, pont most van a legnagyobb esélyünk arra, hogy megnyerjük a VB-t. Mi visszatekintés helyett inkább előreszaladnánk. Nagy dolgokról lesz szó. Ismétli-e majd a történelem önmagát, vagy 23 Sarah Connorként bebizonyítja a világ legdélebbi vasútvonalával rendelkező országának krémje, hogy nincs végzet? Nézzük, hogy fogunk végigtangózni Dél-Afrika összes stadionjának gyepén.

Azzal ugye még Nigéria vezérszurkolói is tisztában vannak, hogy nem pont ők fognak minket megszorongatni, ugyanúgy elbánunk a Zerg-Terran-Protos felállásban rusholó cybersrácokkal is, akik idén sajnos nem hozhatják magukkal kedvenc játékvezetőjüket, Gamal Ghandourt, aki 2002-ben a csapat legértékesebb légiósának járó díjat kapta a koreai Prima Primissima díjátadón, igaz, Spanyolországból egy életre kitiltották, valamint távollétében négyszeres életfogytiglan letöltése utáni azonnali tarkónlövésre ítélték.
Otto Rehagel igazi egykönyves szerző, amire eddig a legutóbbi statisztikai adatok szerint a föld teljes lakossága rájött 10,964,022 ember kivételével (Ez a szám érdekes módon Görögország teljes lakossága plusz két fő. Hogy ők ketten kik lehetnek, nem tudom... )

Tehát sejthetjük, hogy a csoportból kb. kilenc ponttal az első helyen jutunk tovább.
Ez esetben az "A" csoport második legjobbját fogadjuk, ami Urugay büszke tizenegye lesz, hiszen mexikói féltestvéreink legjobbjai csoportunknak, ők jönnek tovább első helyen.
Így is szomorú, hogy szinte saját fiaink ellen kell hogy támadjunk. Gyakorlatilag nekünk köszönhetik függetlenségüket, ezt egyes rebellis törtészek máshogy látják, de a fiúkban biztosan él még a hála 1828-ért, és nem szomorodnak el nagyon egy tisztességes, de magabiztos kétgólos vereség után.

Eztán jön csak az igazi érdekesség, hiszen a sors kegyelme és az örökösen tartalékos jellegű német csoportnak köszönhetően a menetrendszerűen "nahát meglepetésre 31-0 gólarányyal" továbbjutó, akkor épp kipihentségük csúcsán lévő National Elfeket fogadjuk Fokváros gyémántokkal meghintett gyepén. (Mellesleg emlékszik valaki olyan VB-re, ahol a csoportkörben az elfeknek nem Antiqua és Barbados Senior, Guam U12, Kelet-Újdelhi alsó, Balástyai Vakok szintű válogatottakat kellett 8-0-ra elrépázniuk?)  Végre revansot vehetünk a négy évvel ezelőtti sajnálatos eseményekért. Ha nem engedjük őket szögletet rúgni, megfosztjuk őket minden gólhelyzettől. Hogy ez az üzenet eljut-e a nagy Diegohoz, és hogy aztán Spanyolország, vagy Olaszország következik-e, azt még nem tudjuk. De ma délután csapok egy kis Mate de coca matinét, és holnapra már a trófea átvételének pontos koreográfiáját fogom fölöklendezni Chavez-Kólától gőzös tudatomból. Addig is Vamos, vamos, vamos! És akit ez a poszt, vagy valamely része megsértett volna, az levelezzen nyugodtan a világ elsőszámú rákendroll miniszterelnökével. (Tudom, nem a mienk, de Maradonával egy utcában laknak *khm*)

Hivatalosan is futballháborút indítunk Nigéria ellen, emiatt a bejegyzés miatt. Aszondja: dagadt hülye, meg csaló, meg izé...balfék. Mivel Kanun kívül egyetlenegy nigériai játékos sem jut eszünkbe, intézzük el annyival, hogy legalább hármat fogtok kapni jövő szombaton, de csak ha Messinek nem megy annyira. Szóval rettegjetek, Maradona meg az egyetlen játékos ezen a földgolyón, akinek jól állt a rocksztárkodás, úgyhogy mi imádjuk kokainostól, kezezős-gólostól, karatemesterestől! Ha a meccs végén nem lesz meg a három pont, akkor addigra természetesen ez a poszt sem, úgyhogy azért ne tessék rá nagyon emlékezni.

Találós kérdés: Mi az, ami jobban hiányzik Argentínának, mint Inzaghinak a lesszabály eltörlése? Természetesen egy normális kapus.

Amíg drága orániai kollégáink egyetlen Nils Holgersonja, a Spánieltekintetű fapapucsnyűvő Edwin "cula" Van der Sar több mint tíz évig, Peter Schmeichel meg még tovább volt a dánok ikonikus alakja, addig nekünk egészen 1926-ig kell visszamennünk, hogy

megtaláljuk a kék-fehér-fekete párducot. Nem más ő, mint Amadeo Carrizo, kiváló kapus, igazi újító, aki az elsők között kezdett kesztyűben védeni, addig nem látott távolságokra jött ki kapujából, továbbfejlesztve az addigi passzív kapusszerepet. Ez az offenzív stílus inspirálta például Paraguay legbulldogabb kapusát, a szabadrúgás-specialista José Luis Chilavert-et és pajkos izzadságfoltjait. Chilavert high-techben is nagy, hiszen korát megelőzve, már a kétezres évek első felében átváltott a 16:9-es képarányra. Ugyanezt a szellemet vitte tovább, teljesen más stílusban a 80-as évek déli bohóckommandója öncélú trükközéssel zsákutcába. Példának említsük mindenki kedvenc droglaborját, René "Nem tudtam, hogy az emberrablás bűn" Higuitát.

Mellesleg a Medellín szurkolók szerint ő játszotta Dr. Gonzót a Félelem és Reszketés Las Vegasban-ban.

Visszatérve a kék-fehérekre, a XXI. században az is ritka, ha két egymást követő nemzetközi tornán a három kapus közül legalább egy ugyanaz. 98-ban a vega Carlos Roa nyírta ki az angolokat a büntetőpárbajban, az elátkozott keleti tornán 2002-ben a metálarc Burgos próbálta sikertelenül letenni a névjegyét. Németországban a kimondhatatlan nevű Roberto Abbondanzieri lett áldozata Klose alantas trükkjének, de

idén valakinek felejthetetlen alakítást kell nyújtania. Ki legyen az? Pozo, Andújar, Romero? Per pillanat ők hordják a kesztyűt a legütősebb válogatottban, ahol az elmúlt évtizedben nem tudott megmaradni senki. Maradona tiszta lappal kezd, ismeretlen arcokkal próbálkozik, a három kapus közül a legnagyobb veterán a 87-es Romero, aki már hat(!) válogatott mérkőzésen is pályára lépett.

Mindegy hogy ki, de valaki lepjen meg.

Tökéletesen fejel, a kaput még magánál Pippo Inzaghinál is jobban érzi, elképesztő helyzetekből képes gólokat rúgni. Többszörös csúcstartó, de a legtöbben valószínűleg arra a rekordjára emlékeznek, amelyet ő szívesen elfelejtene. Röpke tíz évet hagyott ki az argentin válogatottból, a Boca szurkolók félistenként tekintenek rá, Európában nem tudott bizonyítani. A mai argentin foci talán legtöbb kérdőjelet maga mögött hagyó figurája Martín Palermo.

Azt nem tudni, hogy Messi, Agüero, Milito vagy éppen Tevez mellett mennyi lehetőséget kap majd Dél-Afrikában, de ha visszanézünk egy jó évtizednyit, akkor láthatjuk, hogy a majdnem két méteres, nem a tipikus csatár paraméterekkel rendelkező Palermonak bizony ez lesz élete első vb-je, és a hosszú kihagyást nem kis mértékben segítette elő az a bizonyos három kihagyott tizenegyes, még a '99-es Copa Americán. Nem akarjuk erre fektetni a hangsúlyt, mert igazából szimpatikus figura ő, de itt kezdődött minden, és akár úgy is alakulhatnak a dolgok, hogy most végre bizonyíthat. Ha most nem, akkor soha, hiszen már 36 éves, egy  következő vb-részvétel esélye gyakorlatilag nulla.

Azt szokták mondani, hogy aki Európában nem tud bizonyítani, az klasszis játékos nem lehet, és mivel az európai klubfoci nagyságrendekkel a többi kontinensé fölött van, ezért ebben az állításban nem is nagyon lehet kételkedni. Palermonak szerencséje sem volt, '99-ben a Lazio vitte volna, de térdszalag-szakadást szenvedett, hat hónapig lábadozott, utána már nem kellett, úgyhogy ment a Villarrealba. Statisztikákkal most nem fárasztunk senkit, arra ott a wikipédia, legyen elég annyi, hogy a Bocás eredményeit megközelíteni sem tudta, és még egy rendkívül vicces fura sérülést is összeszedett, amikor egyik gólöröme utáni ünneplésnél a lelátóról leszakadó betondarab a sípcsontját és a szárkapocscsontját is eltörte. Próbálkozott még a Betisnél és az Alavesnél is, nem sok sikerrel, inkább visszament oda, ahol ment neki, Buenos Airesbe.

A válogatottbéli gólátlaga önmagáért beszél, szépséghiba annyi, hogy mindössze 14 meccsen játszott. Az a bizonyos tizenegyeses-baki egy Kolumbia elleni Copa America meccsen történt, ilyet előtte és azóta sem csinált senki, hivatalosan is Guinness Rekord. Ez arrafelé annyira nem aratott sikert, hogy Palermo röpke tíz évre ki is került a válogatottból, pedig a bajnokságban sorra nyerte az egyéni -és klubcímeket egyaránt. Aztán tavaly jött Maradona, és eljött a mi emberünk ideje. A csapat nagy szarban volt, a Peru elleni meccsen nagyon nyerni kellett volna, de a peruiak képesek voltak az utolsó percben egyenlíteni. A meccs végére olyan eső zúdult az El Monumentalra, hogy látni ugyan semmit nem lehetett, de az gyorsan kiderült, hogy a hosszabbítás utolsó percében csak sikerült begyötörni a győztes gólt, és hát ki más lett volna a gólszerző, mint Palermo. Mióta visszatért, hatot rúgott, ezzel ő a házi gólkirály. Ezekből ezt az egyet a selejtezőkön, de maga a válogatott sem szórta túlzottan a gólokat.

A Bocában többszörös gólkirály, 222 góllal a csapat legjobb góllövője, a River Plate ellen rendszeresen rúg, úgyhogy arrafelé istenként tisztelik. Elég-e ez ahhoz, hogy valaki klasszis játékos legyen? A La Bombonerában mindenképpen, aztán majd meglátjuk, kap-e lehetőséget Maradonától, és ha igen, tud-e élni vele.

Hogy még jobban összezavarjuk az olvasót (és magunkat is), azt azért hozzá kell tennünk, hogy negyven méterről Európában sem fejelgetnek olyan gyakran gólt a játékosok.

A csatárok sem szereznek olyan gyakran félpályánál labdát, hogy aztán egyből menjen a léc alá.