A Bl-döntő, és a nemzeti bajnokságok, kupák utolsó meccseinek lefújása különös vákuumba taszítja az egyszeri szurkert. A sportcsatornák Road To Akárhova összefoglalóit szuggeráljuk, hogy valami kis pluszinfót, vagy bizonyosságot szerezzünk, másoktól is hallhassuk hogy bizony a mi gyerekeink a legnagyobb ászok a világon, pont most van a legnagyobb esélyünk arra, hogy megnyerjük a VB-t. Mi visszatekintés helyett inkább előreszaladnánk. Nagy dolgokról lesz szó. Ismétli-e majd a történelem önmagát, vagy 23 Sarah Connorként bebizonyítja a világ legdélebbi vasútvonalával rendelkező országának krémje, hogy nincs végzet? Nézzük, hogy fogunk végigtangózni Dél-Afrika összes stadionjának gyepén.
Azzal ugye még Nigéria vezérszurkolói is tisztában vannak, hogy nem pont ők fognak minket megszorongatni, ugyanúgy elbánunk a Zerg-Terran-Protos felállásban rusholó cybersrácokkal is, akik idén sajnos nem hozhatják magukkal kedvenc játékvezetőjüket, Gamal Ghandourt, aki 2002-ben a csapat legértékesebb légiósának járó díjat kapta a koreai Prima Primissima díjátadón, igaz, Spanyolországból egy életre kitiltották, valamint távollétében négyszeres életfogytiglan letöltése utáni azonnali tarkónlövésre ítélték.
Otto Rehagel igazi egykönyves szerző, amire eddig a legutóbbi statisztikai adatok szerint a föld teljes lakossága rájött 10,964,022 ember kivételével (Ez a szám érdekes módon Görögország teljes lakossága plusz két fő. Hogy ők ketten kik lehetnek, nem tudom... )
Tehát sejthetjük, hogy a csoportból kb. kilenc ponttal az első helyen jutunk tovább.
Ez esetben az "A" csoport második legjobbját fogadjuk, ami Urugay büszke tizenegye lesz, hiszen mexikói féltestvéreink legjobbjai csoportunknak, ők jönnek tovább első helyen.
Így is szomorú, hogy szinte saját fiaink ellen kell hogy támadjunk. Gyakorlatilag nekünk köszönhetik függetlenségüket, ezt egyes rebellis törtészek máshogy látják, de a fiúkban biztosan él még a hála 1828-ért, és nem szomorodnak el nagyon egy tisztességes, de magabiztos kétgólos vereség után.
Eztán jön csak az igazi érdekesség, hiszen a sors kegyelme és az örökösen tartalékos jellegű német csoportnak köszönhetően a menetrendszerűen "nahát meglepetésre 31-0 gólarányyal" továbbjutó, akkor épp kipihentségük csúcsán lévő National Elfeket fogadjuk Fokváros gyémántokkal meghintett gyepén. (Mellesleg emlékszik valaki olyan VB-re, ahol a csoportkörben az elfeknek nem Antiqua és Barbados Senior, Guam U12, Kelet-Újdelhi alsó, Balástyai Vakok szintű válogatottakat kellett 8-0-ra elrépázniuk?) Végre revansot vehetünk a négy évvel ezelőtti sajnálatos eseményekért. Ha nem engedjük őket szögletet rúgni, megfosztjuk őket minden gólhelyzettől. Hogy ez az üzenet eljut-e a nagy Diegohoz, és hogy aztán Spanyolország, vagy Olaszország következik-e, azt még nem tudjuk. De ma délután csapok egy kis Mate de coca matinét, és holnapra már a trófea átvételének pontos koreográfiáját fogom fölöklendezni Chavez-Kólától gőzös tudatomból. Addig is Vamos, vamos, vamos! És akit ez a poszt, vagy valamely része megsértett volna, az levelezzen nyugodtan a világ elsőszámú rákendroll miniszterelnökével. (Tudom, nem a mienk, de Maradonával egy utcában laknak *khm*)
