Kedves, drága egyetlen barátaim!

Senki, ismétlem senki nem akar nálamnál jobban elkezdeni köcsögbírózni, videobírózni, vakasszisztensezni, bundát kiáltani, hentesekről, bekkelő parasztokról ordítani, ne adj Isten, nác  bunkónémetezni.
De nem tehetem édes egyetlen csodálatos, végletekig szeretett szentnél szentebb barátaim. Mert hiába volt üzbég, vagy mittoménmi a bíró, ehhöz aztán semmi köze nem volt. Ti csodálatos oldalletöltési adatok, akik lelkek vagytok mindannyian, ti tudjátok hogy az én szívem a helyén, és kiért dobog. Négy óra nyolc perckor még egy ötfős, nyeszlett németszurkoló asztaltársoságot akartam Gondolattal, Szóval, Cselekedettel, ebben a sorrendben széjjelvágni fizikai erőfölényem szerfölött illetlen érvényesítésével. És aztán nem tettem.
"Miért is nem tetted, drága Miklós barátunk, aki minden bizonnyal igazából nem is Miklós???"  - (hát rohadtul tényleg nem) - kérdezhetnétek ti. És ha kérdezitek, megmondom. Nos, azért nem, mert nem láttam még tizenegy embert, aki péppé vert németeket akart volna látni. Mert a csodálatos televíziókészülék azt láttatta velem, hogy el lett velünk bánva.
Én nem tudom, kedves csodálni valóan komplex individuum. Megismételhetetlen bűvésztrükkje a természetnek, ó olvasó, hogy te hogy láttad. De én azt láttam, hogy az én évtizedek óta kékfehér gólokra áhítozó szemem azt üvöltötte az agyamnak, hogy bazzé ezek nem tudnak mit kezdeni, mármint a középkezdés utáni második percben éreztem ezt. És lehet hogy te nem, de én igen, mert vigyázó szemem,
kedves, ölelni való ismeretlen kommentelő barátom, engedd már hogy letegezzelek, mert nehéz a szívem, és még egy jósok sör is, meg egypár tűzhányó is rajta ülevészkedik, ami sok ilyen vészterhes időkben ám. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én úgy érzem magam, mint akit elhagytak, aztán még jól pofán is kúrtak egy szeneslapáttal. Mert hogy az én gyönge szívem per pillanat ott lüktet a csodálatos Carlos Tévez kezében, aki ma megengedte magának azt a luxust, hogy az ötödik!!!!!! percben lefújtnak tekintse a mérkőzést.
Az én jó barátom, Minority kolléga mondta, hogy ugyan már kedves miklós aki nem berényi, írjunk már egy cikket arról, hogy Maradona most akkor milyen jó arc, vagy milyen nem, én meg asszondtam hogy várjuk meg a fényedelmes vasárnap hajnalt azzal, és mi a halálért lett nekem igazam, amikor az lett. És zarándokolhatok én Lourdesba, vagy akárhová, hogy Uram adj nekünk másik edzőt (Cseh Tamás után). Tényleg olyan nagy kérés lenne egy taktikus, megfontolt arc, aki meg tudna hozni olyan döntéseket, amit egy egyszerű, vidéki, magyar, hozzá nem értő senkiházi meg tud hozni?? Aki föl tudja írni egy rohadt, rohadt papírlapra azt, hogy mondjuk ZANETTI, CAMBIASSO, háténnemtudom.
Kedves drága DNS-műremekek, ti akik vagytok, akiket a kedves szüleitek, vagy a tanárnéni olvasni megtanított, ezért olvashatjátok, nem kiabáltátok ezt kezdettől fogva? Haragszotok ti a németekre? Én, aki plutóniummal összesajtolt brikettel fűtöm a düh négymillió megavattos kemencéjét a németek ellen, én nem tudok haragudni rájuk. Mert nem ők győzték le a legszebbeket, hanem Argentína kapott ki. Csodálatos ember- és labdarugó példányok kis híján tucatja került úgy a pályára, hogy látszólag fogalmuk sem volt arról ami következni fog. Még én is tudtam, hogy ez egy nehéz ellenfél, változtatásra, tökös védelemre van szükség. Egyetlen apró gyermekei édesanyátoknak, barátaim, hát nem lábadt a világ könnyeibe mindennél drágább szemetek, amikor megláttátok, hogy Samuel nincs azon a smaragdba öltöztetett földdarabon, amire per pillanat a világ nagy harmadik szeme odafigyel???
Drága cseppjei a varázslatos életerőnek, hát nem fordult feje tetejére a világ bennetek, amikor észrevettétek, hogy itt bizony a futballtársadalom elitje lett vágómarhaként a vesztőhelyre vezetve. Bekötött szemmel, a valóságtól teljsességgel elszokva?
Ti arany létezvények, akik most minden bizonnyal a mennyeknek különböző alkoholtartalmú könnyeivel vígasztaljátok magatokat, hogy élitek meg, hogy szíveteket bizony négy évre elássák a föld alá rettenetes magányba, hogy aztán majd egy akárki kezdjen el vele bűvészkedni? Szeretném, ha végre hozzáértő kezekbe kerülne a mi egy, halhatatlan lelkünk.

Tudom, hogy ti is szeretnétek, és még annyi mindent. Ne csüggedjetek, hajtsátok egymás sokat bíró vállára fejeteket, és örüljetek annak, hogy egy igazi Albiceleste szurkolót csak négy évente sújtja úgy igazán ki*aszottul az a k*rva sors. 

Addig is, vigyázzatok magatokra meg minden.