Az első mérkőzéstől szinte mind azt vártuk, hogy zárja be a bizonytalanságoknak a selejtezősorozattal megnyitott zárójelét, de ez nem történt meg, legalábbis nem úgy ahogy akartuk volna.
A kötelező feladatot szerencsére teljesítettük, három pont, ráadásul kapott gól sincs. Mondjuk nem a legjobb ómen, előfordult már ilyen, hogy első mérkőzés: Argentína - Nigéria 1:0 nem volt rég, nem lett jó vége, nem fog megismétlődni.
A csapat játéka néha tényleg kapkodósra sikeredett, pánikra nincs ok, a helyzetek kidolgozása jól megy, Milito arcán meg látszott, hogy inkább játszana a bundesligában, minthogy kihagyjon még egy ziccert.
Kellemetlen meglepetés volt Jónás haverunk játéka. Futni futott rendesen, de azzal, hogy védőként vagy a labda alá futott, vagy megkerülték, vagy éppen elcsúszott, egy személyben meg is testesítette az Argentin átkot. Miszerint ha épp nem támadunk 50% hogy gólt kapunk. Ilyen védelemmel nem lehet bekkelni, mondjuk a mindenkori fiúk sose tudtak. A visszazárás, az ellenfél magukra húzása egyet jelent a szöglet-avagy-szabadrúgás-utáni-könyöklést-követően-klose-fejéről-véletlen-bepattanó/tizenegyes kapott góllal (a három létező német gólfajta).
Visszajutottunk oda ahol elkezdtük, Zanetti és Cambiasso hiánya nyílt törésként üvölti egymilliárd magyar argentin szurkoló fájdalmát világgá. De még így is lehet tornát nyerni, a taktikai hibákat még az ex-drogfüggők is látják, biztosan orvosolják is.
Ami pedig az egyéni botlásokat illeti. Jelen sorok írója lelassúzta Heinzét, el is küldi önmagát a tűzföldnél is hidegebb éghajlatra. Ahhoz pont elég gyors volt, hogy százhússzal fejeljen egy szépet. A Verón-félelmek alaptalannak bizonyultak, jól passzolt, mindig ott volt ahol szükség volt rá. Di María jóformán láthatalan volt, hogy nem kapott lehetőséget nem feltétlenül az ő hibája. Tevez volt már biztosabb is, de a gyorsaságával nem volt probléma. 60 méteres körzetben minden labdáért küzdött, és egyszer olyan blokkot mutatott be, amit akármelyik NFL-es megirigyelne. Carlitos olyan kemény, hogy aki fölrúgja az sérül meg. Messit nem fényeztük előre, de amit mutatott az magáért beszél. Már a torna legjobb játékosa, akkor indult meg és arra, amikor és ahogy akart. Romero megnyugtató volt, bár nagy bravúrt még nem kellet bemutatnia. Gutierrez hibái viszont nem rossz napi formának köszönhető, mintha csak a jó öreg Coloccini nehezebb napjait láttuk volna, sajnos a védelemben nem lehet kivárásra játszani, akit kétszer meg lehet kerülni, az ne legyen szegletkő.
Hosszútávú következtetéseket nem a Nigéria ellen játszott mérkőzésből kell levonni, tartalék van a csapatban, és direkt jó hogy a hibák nem az egyenes kiesésben jöttek ki. Így van pár napunk, hogy a megfelő változtatásokat véghezvigyük, és Afrika legjobbjai után Ázsia legjobbjaitól is elvigyünk három pontot.
