Tökéletesen fejel, a kaput még magánál Pippo Inzaghinál is jobban érzi, elképesztő helyzetekből képes gólokat rúgni. Többszörös csúcstartó, de a legtöbben valószínűleg arra a rekordjára emlékeznek, amelyet ő szívesen elfelejtene. Röpke tíz évet hagyott ki az argentin válogatottból, a Boca szurkolók félistenként tekintenek rá, Európában nem tudott bizonyítani. A mai argentin foci talán legtöbb kérdőjelet maga mögött hagyó figurája Martín Palermo.
Azt nem tudni, hogy Messi, Agüero, Milito vagy éppen Tevez mellett mennyi lehetőséget kap majd Dél-Afrikában, de ha visszanézünk egy jó évtizednyit, akkor láthatjuk, hogy a majdnem két méteres, nem a tipikus csatár paraméterekkel rendelkező Palermonak bizony ez lesz élete első vb-je, és a hosszú kihagyást nem kis mértékben segítette elő az a bizonyos három kihagyott tizenegyes, még a '99-es Copa Americán. Nem akarjuk erre fektetni a hangsúlyt, mert igazából szimpatikus figura ő, de itt kezdődött minden, és akár úgy is alakulhatnak a dolgok, hogy most végre bizonyíthat. Ha most nem, akkor soha, hiszen már 36 éves, egy következő vb-részvétel esélye gyakorlatilag nulla.
Azt szokták mondani, hogy aki Európában nem tud bizonyítani, az klasszis játékos nem lehet, és mivel az európai klubfoci nagyságrendekkel a többi kontinensé fölött van, ezért ebben az állításban nem is nagyon lehet kételkedni. Palermonak szerencséje sem volt, '99-ben a Lazio vitte volna, de térdszalag-szakadást szenvedett, hat hónapig lábadozott, utána már nem kellett, úgyhogy ment a Villarrealba. Statisztikákkal most nem fárasztunk senkit, arra ott a wikipédia, legyen elég annyi, hogy a Bocás eredményeit megközelíteni sem tudta, és még egy rendkívül vicces fura sérülést is összeszedett, amikor egyik gólöröme utáni ünneplésnél a lelátóról leszakadó betondarab a sípcsontját és a szárkapocscsontját is eltörte. Próbálkozott még a Betisnél és az Alavesnél is, nem sok sikerrel, inkább visszament oda, ahol ment neki, Buenos Airesbe.
A válogatottbéli gólátlaga önmagáért beszél, szépséghiba annyi, hogy mindössze 14 meccsen játszott. Az a bizonyos tizenegyeses-baki egy Kolumbia elleni Copa America meccsen történt, ilyet előtte és azóta sem csinált senki, hivatalosan is Guinness Rekord. Ez arrafelé annyira nem aratott sikert, hogy Palermo röpke tíz évre ki is került a válogatottból, pedig a bajnokságban sorra nyerte az egyéni -és klubcímeket egyaránt. Aztán tavaly jött Maradona, és eljött a mi emberünk ideje. A csapat nagy szarban volt, a Peru elleni meccsen nagyon nyerni kellett volna, de a peruiak képesek voltak az utolsó percben egyenlíteni. A meccs végére olyan eső zúdult az El Monumentalra, hogy látni ugyan semmit nem lehetett, de az gyorsan kiderült, hogy a hosszabbítás utolsó percében csak sikerült begyötörni a győztes gólt, és hát ki más lett volna a gólszerző, mint Palermo. Mióta visszatért, hatot rúgott, ezzel ő a házi gólkirály. Ezekből ezt az egyet a selejtezőkön, de maga a válogatott sem szórta túlzottan a gólokat.
A Bocában többszörös gólkirály, 222 góllal a csapat legjobb góllövője, a River Plate ellen rendszeresen rúg, úgyhogy arrafelé istenként tisztelik. Elég-e ez ahhoz, hogy valaki klasszis játékos legyen? A La Bombonerában mindenképpen, aztán majd meglátjuk, kap-e lehetőséget Maradonától, és ha igen, tud-e élni vele.
Hogy még jobban összezavarjuk az olvasót (és magunkat is), azt azért hozzá kell tennünk, hogy negyven méterről Európában sem fejelgetnek olyan gyakran gólt a játékosok.
A csatárok sem szereznek olyan gyakran félpályánál labdát, hogy aztán egyből menjen a léc alá.